A zsoltárokban rejlő erő titka talán úgy határozható meg leginkább, hogy szerzőik egy élő, személyes Istent magasztalnak, róla elmélkednek, és mintegy Ővele beszélgetnek. Az igazságos és szerető Isten ismeretét közvetítik. A zsoltárokat olvasva vagy énekbe foglaltan felidézve az élő Isten jelenlétébe kerülünk mi is. Érzékeljük a személyességet és őszinteséget, amellyel a zsoltárok szerzői lelki küzdelmeikről és azokból való kiemelkedésükről vallanak. Egészséges lelkiséget, élő hitet közvetítenek a zsoltárok.
Azt tapasztaljuk, hogy szinte eltűnik (a legtöbb zsoltár esetében) a mintegy háromezer éves távolság, amely elválaszt minket attól a kortól, amikor ezek az ihletett énekek és imádságok születtek. Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és az emberi alapkérdések, küzdelmek is ugyanazok, a hitbeli elődök tapasztalataihoz hasonlóak a mi tapasztalataink is, ezért azonosulni tudunk a zsoltárokban olvasható gondolatokkal és érzésekkel.

Tartalom:

• „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!” (Zsolt 95,6)
• „Kicsoda az ember…, hogy gondod van rá?” (Zsolt 8,5)
• „Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt” (Zsolt 119,140)
• „Egészen moss ki engem az én álnokságomból!” (Zsolt 51,4)
• „Mutasd meg nekem a te utadat!” (Zsolt 86,11)
• „Téged szomjúhoz lelkem” (Zsolt 63,2)
• „Szükségemben az Urat hívtam…, és kiáltásom eljutott fülébe” (Zsolt 18,7)
• „Az Úr az én oltalmam” (Zsolt 91,9)
• „Istenben bízom, nem félek” (Zsolt 56,5)
• „Amikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim, a te vigasztalásaid megvidámították lelkemet” (Zsolt 94,19)
• „Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?” (Zsolt 116,12)
• „Ó, Isten, állíts helyre minket!” (Zsolt 80,4)
• „A szelídek öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben” (Zsolt 37,11)